A szugilit nevét 1976-ban kapta az első leírója emlékére amely a japán Ken-ichi Sugi nevéből, és a görög kő (lithos) szavakból áll. 1944-ben a japán olajkutató Ken-ichi Sugi, Iwagi szigetén (Japán) fedezte fel és írta le a szugilitet, de ezek apró sárgás-barna kristályok voltak. Csak később 1979-ben, a szebb jobb színű és nagyobb darabokat produkáló Dél-Afrikai lelőhelyről kikerülő darabok láttán lett egyre ismertebb ez az ásvány. A szugilit egy elég ritka cikloszilikát ásvány, és mivel legnagyobb lelőhelye, a Dél-Afrikai Wessels bánya (Northern Cape tartomány) mangánbányájában a nagyobb jó minőségű csiszolható darabok gyakorlatilag „elfogytak” az ára egyre feljebb kúszik. 2014-2015-ben a Dél-Afrikai N’Chwaning II (Kuruman, Kalahári) bányából kőzeten fennőtt gyönyörű színű többnyire rostos, szálas példányai kerültek elő. További ismert lelőhelyek: Olaszország (Liguria), Kanada (Mont Saint-Hilaire, Québec), India (Madhya Pradesh), Ausztrália, Tadzsikisztán.