A sztromatolit nevét 1908-ban Ernst Louis Kalkowsky német geológus adta, a görög stróma (réteg) és lithos (kő) szavakból, utalva a kő szerkezetére. A sztromatolit főként az ősi cianobaktériumok (kék-zöld) algák „alkotta” üledékes kőzet. Ezek az un. prokarióta (sejtmag nélküli) algák a legősibb életformák közé tartoznak földünkön. Különböző becslések szerint 2,4-3,8 milliárd évvel ezelőtt már itt éltek bolygónkon oxigént termelve, ózonréteg híján dacolva az erős ultraibolya sugárzással. Árapály övezetekben a felszín közelében telepeket alkottak. Ragacsos nyálkás „biofilm” felszínük és kalciumtartalmú részeik a környezetükből többek között vasat „begyűjtve” rétegesen egymásra nőttek, és később megfelelő feltételek mellett megkövesedtek. Gyakrabban karbonátos (mészkő) mellet kovás (szilícium-dioxid) vagy palás kőzetekké alakultak. Csiszolás után látható jellegzetes mintázatuk sötétebb-világosabb legtöbbször hullámos rétegek „alga keksz”. Nagy mértékben visszaszorulva manapság is élnek ilyen algatelepek, pl. az Ausztráliai „Shark Bay” partjainál. Lelőhelyek: Ausztrália, Peru, Oroszország, USA, Dél-Afrika, Namíbia stb.