Neve a görög sfalerós (csalfa) szóból ered, mivel nagyon változatos megjelenésű ásvány. Viszonylag későn a 18. században ismerték fel, hogy a szfalerit cinkásvány, és több évtizeddel utána tudták csak kinyerni belőle az ércet (kohósítani). Leggyakrabban hidrotermális érctelepekben található, gyakoriak szép kristályai, de tömegesen szemcsés, vaskos formában is előfordul általában pirit és galenit mellett. Világos sárgás változatát klejofánnak, a fekete magas vastartalmút pedig marmatitnak hívják. A wurtzit összetétele ugyanaz mint a szfaleritnek, ám más a kristályosodása. Lelőhelyei: Németország, USA, Cseh Köztársaság, Ausztria, Lengyelország, Spanyolország stb.