A stellerit nevét 1909-ben Józef Marian Morozewicz (lengyel tudós, mineralógus) az ásvány leírója adta, Georg Wilhelm Steller (német botanikus, zoológus, kutató) tiszteletére, aki egy orosz Távol-Keleti expedíció során típuslelőhelyén (Komandorszki/Parancsnok-szigetek, Bering-tenger, Oroszország) először felfedezte. A stellerit a zeolit csoport tagja, könnyen összetéveszthető a sztilbittel, mind összetételében mind megjelenésében hasonló a két ásvány, röntgendiffrakciós vizsgálattal lehet megkülönböztetni őket. Elsősorban vulkanikus kőzetekben (pl. bazalt, andezit) fordul elő gömbös, sugaras, legyező, virágszerű formákban. Lelőhelyek: Oroszország, Ausztria, Ausztrália, USA, Kanada, Mali stb.