A morion nevét az idősebb Plinius (római polihisztor enciklopédista) Naturalis Historia című művében használt mormorion (az Indiából hozott fekete kövekre /ónixra stb,/ alkalmazott) szóból kapta. Szurokkőnek is nevezik, a középkorban az alkimisták többek között morionból is próbálták előállítani a bölcsek kövét. A morion egy ritkább kvarcváltozat, az átlátszatlan sötétbarna vagy fekete kvarcot értjük rajta (nem összetéveszteni a mikrokristályos de ugyancsak kvarc ónixxal). Színét természetes sugárzásnak köszönheti és a nyomokban benne lévő alumíniumnak. A kereskedelmi forgalomban kapható morionok (és füstkvarcok) nagy része (mivel viszonylag ritka) mesterségesen besugárzott kvarc és hegyikristály. Leggyakrabban gránitpegmatitokban fordul elő, találtak már több száz kilós kristályt is belőle. Lelőhelyek: Ausztria, Svájc, Franciaország, Lengyelország, Cseh Köztársaság, Ukrajna stb.