A leucit nevét 1791-ben Abraham Gottlob Wernertől (német mineralógus és geológus) a görög leukos (fehér) szóból kapta egyik gyakori színváltozatára utalva. Több érdekessége is van a leucitnak. A zeolitok nagy családjába tartozik, 1797-ben M. H. Klaproth belőle mutatott ki káliumot amit addig ásványokban nem, csak növényekben találtak meg. Érdekes a kristályosodása is mivel a forró magmából kristályosodó leucit először szabályosan majd kb. 600 celsius fok alá hűlve tetragonálisan kristályosodik. A folyamat megfordítható hevítve tetragonálisból szabályosba megy át, ezt először 1872-ben Gerhard vom Rath (német mineralógus és geológus) mutatta ki. Először az Olaszországi Nápoly melletti Monte Somma vulkanikus kőzetéből kerültek elő leucit kristályok, amelyeket régebben fehér gránátnak (leukogránát) hittek kristályai jellegzetes alakja miatt, amelynek külön elnevezése (leucitoéder) is van. Általában káliumban gazdag (szilíciumban szegény) magmás eredetű kőzetekben leginkább bazaltban, tömeges, szemcsés, kisebb nagyobb gyakran ikres kristályokban (tipikus deltoid24) fordul elő. Kálium tartalma miatt műtrágya előállításához is felhasználták. Lelőhelyek: Olaszország, Németország, Cseh Köztársaság, Brazília, Kanada, USA stb.