Nevét 1832-ben F.S.Beudant francia vegyész adta a görög krokosz (sáfrány) szóból az ásvány színére utalva. 1766-ban az Oroszországi Ural hegységben lévő Berezovszkij mellől írtá le először a krokoitot, és 1797-ben Louis Vauquelin benne fedezte fel a krómot. A krokoit egy ritka ólom-kromát ásvány, legtöbbször oszlopos, tűs kristályok egymáson átnőtt halmaza, de vaskos bekérgeződésekben is előfordul. Másodlagos ásvány általában ólomércek oxidációs zónájában, krómtartalmú oldatok hatására keletkezik. Legszebb példányai a Tasmániai Dundas melletti ezüst/ólom bányákból kerülnek elő. Ezeket a lelőhelyeket 1891-ben fedezték fel, de igazán az 1970-es évek óta lettek ismertek, amikor sok szép gyűjtői példány került elő, azóta is újabb és újabb teléreket találnak belőle. Oroszországi és Tasmániai lelőhelye mellet előfordul még Németországban, Romániában, Ausztráliában, Brazíliában a Fülöp-szigeteken stb.