A harmotom nevét 1801-ben René Just Haüy francia mineralógus adta a görög armos (közös) és témnei (metsz) szavakból, mivel többnyire ikres kristályai sokszor kereszt alakban metszik egymást. A harmotom a zeolitok közé tartozik, viszonylag ritka változat, a phillipsithez áll nagyon közel, bárium-alumínium-szilikát. Németországból a Szászországi Sankt Andreasberg bányájából írták le először, ahol hidrotermális erekben ólom és cinktartalmú ásványok mellet találták. Bazaltban, gneiszben, fonolitban és még üledékes kőzetekben is előfordulnak többnyire ikres kristályai, amelyek időnként tetragonális, prizmás és rombos (ál) alakot is mutatnak. Másik fontos lelőhelye a Skóciai Strontian (Argyll) ahol akár 2 cm-es kristályai a legtöbbször kalcittal és brewsterittel együtt találhatóak időnként több négyzetdeciméter felületen. Lelőhelyek: Németország, Skócia (Strontian), Wales, Anglia, Olaszország, Finnország, Norvégia, Kanada, Japán, Oroszország, Tasmánia, Új-Zéland stb.