A gyémánt neve a görög adamasz (legyőzhetetlen) szóból ered. Keménysége, brillanciája (tüze), és ritkasága emelte a legdrágább kövek közé. Az utána következő 9-es keménységű korund csoport ásványainál (rubin, zafír) 140-szer keményebb. A gyémánt elsődleges lelőhelyei olyan kürtők „pipe”-ok amelyek magmás eredetűek itt többnyire kimberlitből bányásszák ki a köveket. „Másod” és „harmadlagos” lelőhelyei (sokáig csak innen ismerték) a patakok, folyók hordaléka, és folyók tengerpart közeli lerakódása. Az ókorban India volt a klasszikus lelőhelye csak később tárták fel a Dél-Afrikai, Oroszországi, és az afrikai (Sierra Leone, Ghána, Elefántcsontpart stb.) és egyéb bányákat.