Az arany nevének eredete az „ősi időkre” nyúlik vissza, mivel az emberiség által ez az egyik legrégebben ismert, csodált és áhított ásvány. Magyar elnevezése a finnugor nyelveken keresztül az óperzsa zar(a)n (sárga fém), és a szanszkrit hiranya szóig vezethető vissza. A mai gold szó pedig a proto-indoeurópai gelh (fénylik) szóból származhat. Latin elnevezéséből (aurum) származik vegyjele (Au). Az arany több ezer éve a hatalom és a gazdagság jelképe. Nem oxidálódik, jól megmunkálható, savak nem oldják, csak a királyvíz (sósav és salétromsav 3:1 arányú keveréke), nagyon ellenálló. Sűrűsége nagy 19,3 g/cm3 (tehát nehéz), nagyon vékonyra nyújtható, hengerelhető 0,00014 mm „vastagságúra” (aranyfüst) ekkor zöldessárgán áttetsző. Legtöbbször 2-20% ezüstöt tartalmaz a termésarany, ilyenkor könnyebb és világosabb színű. Időnként rezet vagy platinát is tartalmaz. Az elektrum az arany és az ezüst (min 20%) természetes ötvözete. Megjelenése: többnyire szórt, hintés, de lehet dendrites, pikkelyes, lemezes, drótos, mohaszerű. Kristályai ritkák oktaéder alakúak sokszor torzultak, esetenként háromszög alakú rajzolatokkal. Legömbölyödött darabjait nuggetnek nevezzük. Elsősorban hidrotermális eredetű kvarcerekben sokszor más ásványok társaságában, de üledékekben, torlatokban is gyakran megtalálható. Sokszor cianiddal oldják ki, de higany segítségével is folyik kinyerése (mind a két változat erősen mérgező veszélyes és károsítja a környezetet), a klasszikus aranymosás mellett. Az ékszeripar mellett sokoldalúan felhasználják még az egészségügyben, az elektronikai iparban, az építőiparban stb. Klasszikus mára már többnyire kimerült lelőhelyei Telkibánya, az Erdélyi „aranynégyszög” (Verespatak-Rosia Montana, Aranyosbánya-Baia de Aries, Nagyág-Sacarimb, Zalatna-Zlatna Románia) , Körmöcbánya (Kremnica, Szlovákia), szolgáltatták egykor az európai kitermelés nagyrészét. Lelőhelyek: USA Kalifornia, (Mather Lade), Alaszka, (Yukon), Nevada, Colorado, Dél-Afrika Witwatersrand, Kína, Ausztrália, Kanada, Peru, Brazília, Ghána stb.