Az analcim nevét 1797-ben René Just Haüy francia mineralógus adta a görög analkimos (gyenge) szóból, utalva az ásvány gyenge elektrosztatikus képességére. Az analcim a zeolitok közé tartozón gyakori ásvány. Magmás eredetű kőzetekben a leggyakrabban bazaltban és andezitben található. Szemcsés tömeges halmazokban, de különálló (tipikusan deltoidhuszonnégyes) kristályokban is előfordul. Magyarországon több helyen megtalálható (Dunabogdány Csódi-hegy, Szob, Zalahaláp stb.) Klasszikus lelőhelye a Szicília keleti partjainál lévő Küklopsz (Cyclopean) szigetek, de Olaszország több részén megtalálható, találtak már 25 cm-es kristályt is. Lelőhelyek: Olaszország, Izland, Oroszország, Kanada, USA, Ausztrália stb.