Az amfibol nevét 1801-ben kapta René Just Haüy francia mineralógustól a görög amfívolos (kétséges) szóból. Azért ez az érdekes elnevezés, mivel az amfibol nem csak egy ásvány nevét takarja, hanem egy ásványcsoportét is, sokáig még a mineralógusok is sörlnek (fekete turmalinnak) tartották a fekete színű oszlopos kinézetű ásványokat. A német bányászok hornblendének (szarufénye) nevezték el ezt a számukra haszontalan (nem érc) ásványt. Az amfibolok kőzetalkotó ásványok a hozzájuk hasonló piroxénekhez hasonlóan, megkülönböztetni őket a a hasadási lapjaik által bezárt szög eltérése alapján (kb. 120/90 fok) lehet. Az amfibol csoportot nagy kémiai változatosság jellemzi, több ásvány alkotja, legtöbbjük monoklin (amfibol, tremolit, aktinolit stb.) némelyikük rombos (antofillit stb.) formában kristályosodnak. Magmás és metamorf kőzetekben találhatóak tömegesen, és főként oszlopos (de nem csúcsos) kristályokban. Lelőhelyek: Cseh Köztársaság, Németország, Norvégia, USA, Madagaszkár stb.