Nevét 1747-ben kapta Johan Gottschalk Wallerius svéd kémikus és mineralógustól. A név valószínű a német bányászok által használt wolf rahm („farkas hab”) szavakból származik, bár állítólag Agricola már 1546-ban használta a latin „lupi spuma” (ua. farkas(ok) hab(ja) szavakat. Ón olvasztásakor az olvadt ón tetején felhabzik, salakosodik a jóval magasabb olvadáspontú volframit, amit sokáig meddő haszontalan anyagként tartottak számon. Másik több nyelven is használt neve a tungsten (tung sten-nehéz kő svédül), pedig nagy sűrűségére (nehéz) utal. Általában gránitpegmatitok kvarcereiben, de időnként hidrotermális telérekben is előfordul. Tömeges, lemezes, rudas, oszlopos megjelenésben vagy táblás gyakran ikres kristályokban található. Sokoldalúan felhasználják többek között a festékgyártásban, izzószálak és tűzálló szövetek készülnek belőle, szerszámok ötvözőanyaga, és a hadiipar számára is fontos anyag a volframit. Lelőhelyek: Kína, USA, Bolívia, Peru, Dél-Korea, Portugália, Cseh Köztársaság stb.