Neve a szingaléz turamali szóból ered. Ceylonból (ma Srí Lanka) hozta Európába a Holland Kelet-indiai Társaság az 1700-as évek elején. A szép színes kristályokról akkor még nem tudták, hogy azonos csoportba tartozik a Németországi Érchegység ónbányáiban kassziterit (ónérc) mellett talált már ismert „hamis ónérccel” a fekete turmalinnal. A turmalinoknak színeik (és összetételeik) szerint külön neveik vannak: fekete-sörl, színtelen-akroit, vörös-rubellit, barna-drávit, kék-indigolit, kívül zöld belül rózsaszín/piros-dinnyeturmalin, stb. A turmalinoknak piroelektromos és piezoelektromos tulajdonsága is van. A Holland tengerészek „hamuhúzónak” hívták, mivel (kihasználva piroelektromosságát) pipáikból turmalinkristály segítségével „húzták ki” a hamut. A hegyikristályban, kvarcban bennőtt turmalinkristályos darabokat turmalinkvarcnak hívják. Általában nyúlt, tűs, oszlopos kristályait gránitokban, pegmatitokban, kvarc erekben vagy metamorf palákban, márványban találják. Főbb lelőhelyei: Brazília, Srí Lanka, Madagaszkár, Mozambik, Oroszország, USA stb.