A rhodizit nevét 1834-ben Gustav Rose német mineralógus adta a görög rhodízó (piros-rózsaszín) szóból mivel a lángot az ásvány pirosra festi. A rhodizitot ezt a ritka kálium-cézium-alumínium-berillium borát ásványt Rose írta le először, alapos kémiai elemzés nélkül. 2001-ben William B. Simmons kanadai mineralógus és munkatársai elemezték a rhodizitot alaposabban, és megállapították hogy a londonit-rhodizit sorozatba tartozó rhodizitot akkor nevezhetjük rhodizitnak, ha a kálium (K) domináns benne, ha a cézium (Cs) a túlsúlyos akkor londonitról beszélhetünk. Természetesen előfordulnak „átmenetek” is de ezeket csak pontos kémiai elemzéssel lehet megállapítani. Magmás eredetű gránit pegmatitokban találhatóak általában dodekaéder, tetraéder alakú kristályai, amelyek többnyire igen aprók, ritkák az egy centimétert elérő és meghaladó példányai. Társásványai a turmalin (általában rubellit), albit, kvarc, berill stb. Színe napfény hatására fakul, és bár keménysége és csillogása miatt a keresett drágakövek között lehetne, ritkasága és kicsi kristályai miatt inkább csak gyűjtőkő. Piro és piezoelektromos tulajdonsága van. Típuslelőhelye az Oroszországi (Közép-Ural) Shaitanka, de napjainkban leginkább a Madagaszkári lelőhelyekről (Antsongombato bánya) kerülnek elő példányai, ezen kívül még az USA Wisconsin államában találták meg.