Neve eredete: az óind upala (kő, ékkő) szóból került át az ókori görögbe opalliosz néven, Plinius már latinul opalusként említi. Rendkívül változatos, különféle változatait különböztetjük meg, ezekből néhány: hialit (üvegopál)-színtelen, átlátszó, tejopál-fehér, mézopál-mézsárga, tűzopál-narancs, piros, vörös, májopál-barna, nemesopál-különböző színek „felvillanása” a kőben, fekete opál, mint a nemesopál, csak sötét alapból „villannak” ki a színek, faopál-opálosodott fa általában lehet látni a fa szerkezetét rostjait, az évgyűrűket is. A nemesopál változatos színjátékának eredetét elektronmikroszkópos vizsgálat során lehet látni, kb. 20.000 szeres nagyításnál apró kis krisztobalit gömböcskék „bukkannak fel” ezeken a gömbökön hajlik, verődik a fény interferenciát okozva. Az opáloknak víztartalma is van kb. 3-15% között de ez lehet több és kevesebb is. Ha egy szép színjátszó nemesopál elveszti víztartalmát repedezetté, és „színtelenné” válik, nem szabad hőnek kitenni! Vulkanikus és üledékes kőzetekben fordul elő, gömbös, vesés, fürtös, megjelenésű repedéskitöltő, de időnként álalakokat is alkothat más ásványokon és kövületeken. A nemesopál klasszikus lelőhelye volt Vörösvágás (Cervenica, Szlovákia) ahonnan sok szép darab került elő. Jelenlegi főbb lelőhelyek: Ausztrália (Új-Dél-Wales, Queensland, Victoria), Mexikó, USA, Etiópia, Peru stb.