A mellit nevét 1793-ban Johann Friedrich Gmelin (német természettudós, botanikus, geológus stb.) adta a görög méli (méz) vagy a latin mel (méz) szóból az ásvány színe után (mézkőnek is nevezik). Sokáig kvarc, kalcit, barit vagy egyéb ásványok darabjainak hitték ezt a ritka szerves ásványt. Először a Németországi Artern an der Unstrut (Türingia) Auguste elnevezésű barnaszénbányájából írták le. Elsősorban barnaszéntelepek másodlagos ásványa, de homokkőben is előfordul. Szerves savak és alumíniumtartalmú agyagásványok egymásra hatásakor keletkezik. Tömeges, szemcsés, hintéses, vaskos megjelenése mellett tipikusak a bipiramisos kristályai. Eddig ismert legnagyobb kristályai (10-15 cm) és kristálycsoportjai (30-50 cm) 1980 és 1990 között a Bicske melletti Csordakút szén (és bauxit) bányából kerültek elő, már amit a bányászok (a bányából) és az ásványgyűjtők (a meddőből) megmentettek. Lelőhelyek: Magyarország (Csordakút), Németország, Cseh Köztársaság, Oroszország, Ausztria, Olaszország, Franciaország.