A kőnek és a nevének is érdekes a története. A Dominikai Köztársaságban már 1916-ban bányanyitási kérelmet nyújtottak be a „kék kőre” (akkor még nem tudták hogy ez egy kék pektolit fajta) de ezt a kérelmet elutasították és ez akkor feledésbe merült. 1974-ben egy helyi lakos Miguel Méndez és az amerikai Békehadtest önkéntese Norman Rilling a Bahoruco tartománybeli Barahona strandján sétálva „fedezte fel” a helyi lakosok által a tengerből jött „kék kőnek” tartott ásványt. Ezután az „új” ásványt Miguel kislányának keresztnevéből (Larissa) és a tenger spanyol nevéből (Mar) összevonva nevezték el Larimarnak. A Bahoruco folyó mentén felkutatták honnan moshatta le a folyó a köveket, és megnyitották a Los Chupaderos bányát. Ez a szép kék pektolit voltaképpen úgy keletkezett, hogy vulkanikus kőzetek (andezit/bazalt) törtek át a mészkövön és ennek üregeiben található meg a larimar. Később az erozió megbontotta, és a Bahoruco folyó lemosta a tengerig a köveket amelyek természetesen legömbölyödöttek. Egyetlen lelőhelye Dominika.