Nevét a perzsa lazward (kék) és a latin lapis (kő) szavakból kapta. Valószínű már az ókori Mezopotámiában, és Egyiptomban is használták az Afganisztán észak-keleti Badahsán tartományából származó köveket. Festékként porrá törve a reneszánsz és a barokk festőművészei számára ez volt az ultramarin. A lápisz lazuli voltaképpen egy több ásványt tartalmazó metamorf kőzet. Színe az indigókéktől (amely a legdrágább) a kékes fehéren át a zöldes kékig tart. Mivel több ásványt tartalmazhat (lazurkő, pirit, szodalit, kalcit, dolomit, haüyn, augit, diopszid, csillám), ezért ilyen változatos a megjelenése. Leggyakrabban átalakult mészkőben található. Klasszikus lelőhelye az Afganisztáni Sar-e Sang, Badaksan tartományban ahol több ezer éve bányásszák. Egyéb lelőhelyek: Chile, Oroszország.