A krizoberill neve két görög szóból a chrysos és a beryllos (arany és berill) szavakból származik, és bár tartalmaz berilliumot, de nem tartozik a berill csoportba. 1789-ben Abraham Gottlob Werner német mineralógus írta le először ezt az igen kemény (a gyémánt és a korund után a harmadik legkeményebb) ásványt. Leggyakrabban vulkanikus eredetű (gránit) pegmatitokban, esetleg kontakt metamorf agyagpalákban fordul elő, de keménysége miatt torlatokban is megtalálható. Általában táblás, prizmás kristályokat alkot, amelyek sokszor ikerkristályokká nőnek össze, ezek sokszor hármas ikrek amelyek álhexagonális formát mutatnak. A krizoberillnek két változata is van, az egyik a ritka alexandrit (természetes fényben zöld – mesterséges fényben lilásvörös színű), a másik pedig a cimofán egy sárga színű és a benne lévő zárványok miatt selymes fényű un. macskaszemhatást mutató ásvány. A jó minőségű krizoberill és változatai értékes és keresett drágakövek. Lelőhelyek: Oroszország, Brazília, Sri-Lanka, Madagaszkár, Tanzánia, Zimbabwe stb.