A kalkozint először 1832-ben Francois Sulpice Beudant francia mineralógus és geológus írta le, nevét a görög chalkos( réz) szóból alkotta. 1868-ban James D. Dana és George J. Brush átnevezték (angol írásmódban chalcosine helyett chalcocite lett a neve). Ezt a réz-szulfid ásványt természetesen már korábban is ismerték, akkor és napjainkban is fontos, magas réztartalmú ásványként. Elsődlegesen hidrotermálisan keletkezik, de jóval nagyobb mennyiségben másodlagosan, rézérctelepek oxidációs és cementációs öveiben. Kísérő ásványai leggyakrabban bornit, kalkopirit, kovellin, pirit, kvarc, szfalerit stb. Tömeges megjelenése mellett rövid prizmás, táblás, ritkábban ikres álhexagonális prizmákat alkot. Frissen előkerülve fémfényű acélszürke, később az oxidáció miatt matt fekete lesz. Főbb lelőhelyei közül néhány: Anglia, USA, Kongói D.K., Peru, Lengyelország, Üzbegisztán, Németország stb.