A fizélyt nevét Krenner József (magyar mineralógus, ásványkutató) adta 1923-ban az ásvány felfedezője Fizély Sándor Felsőbányai (ma Baia Sprie) bányafőtanácsos tiszteletére. Az ásványt már 1913-ban felfedezték a Herzsabányai (ma Herja – Románia) ércbánya Makávé nevű telérében, de részletes leírása csak 1925-ben jelent meg. A fizélyt egy ritka ezüst-ólom-antimon szulfid ásvány. Alacsony hőmérsékletű hidrotermális folyamatok során keletkezik, általában kis lapos, prizmás fémes fényű kristályokban. Kísérő ásványai többnyire semseyit, dolomit, galenit, szfalerit stb. Típulelőhelye az Erdélyi Herzsabánya (Herja) és másik fontos lelőhelye Felsőbánya (Baia Sprie) mellett még előfordul többek között Németországban, Franciaországban, Bolíviában, Kanadában és az USA-ban is.