Az eklogitot 1822-ben írta le René Just Haüy francia mineralógus, nevét az ó-görög eklogé (válogatás) szóból + ite (francia nyelvtani elem) kapta. Az eklogit egy viszonylag ritka de geológiailag érdekes metamorf kőzet. Két „alap” ásványa a zöld omfacit (piroxén) és a vöröses gránát (pirop, almandin), de ezeken kívül még tartalmazhat kvarcot, kianitot, rutilt, olivint, zoizitot stb. Az eklogit általában több tíz kilométeres mélységben keletkezik nagy nyomáson, főként bazalt átalakulásából (metamorfózisából). Durvaszemcsés kőzet, mutathatja gyémánt jelenlétét. Lelőhelyek: Oroszország, Kanada, Norvégia, Grönland, Németország, Ausztria, Törökország, India stb.