A brucit nevét 1824-ben kapta Francois Sulpice Beudant francia geológus és mineralógustól, aki Archibald Bruce amerikai orvosról, mineralógusról (az American Mineralogical Journal alapítója és kiadója) az ásvány első leírójáról nevezte el az ásványt. A brucit magnézium-hidroxid ásvány, amely magnéziumtartalmú ásványok (dolomit, forsterit, periklász stb.) átalakulása során keletkezik, levegőre kerülve fénye és átlátszósága csökken, idővel hidromagnezitté alakul át. Sárga, vöröses vagy barna a színe akkor ha mangánt is tartalmaz. Vékony lemezkéi jól hajlíthatóak, szálas formáját nemalitnek nevezik. Döntően metamorf keletkezésű ásvány, általában szerpentinitben, palákban, átalakult mészkőben, ritkábban hidrotermális telérekben fordul elő. Táblás néha piramisszerű csúcsos kristályai ritkák, leveles, lemezes, pikkelyes rostos halmazokban, időnként szemcsés tömegekben található. A brucit anyaga a magnézium-hidroxid nagy tűzállóságú, gyomorsav semlegesítő és enyhe hashajtó hatású, élelmiszer adalékként E 528 szám alatt savanyúság szabályozóként használják. Típuslelőhelye a New Jersey (USA) Hobokeni Castle Point. Lelőhelyek: Olaszország, Ausztria, USA, Kanada, Oroszország, Törökország, Palisztán, Dél-Afrika stb.