Magyar nevét a német Bernstein (börnen-égni) szóból kapta. Az ókorban a görögök elektronnak nevezték mivel ha megdörzsöljük sztatikusan feltöltődik. Égésekor kellemes gyantás illata van. A borostyán megkövesedett fosszilis gyanta. Már az őskorban ismerte és használta az ember, kereskedtek is vele (a Római Birodalom borostyánútja hazánkon is keresztül haladt), ékszerek és dísztárgyak mellett parfümök alapanyaga, de a gyógyászatban is használták. A „klasszikus” Baltikumi borostyán (amely a pinus succinifera tűlevelű fenyőféle megkövesedett kb. 50 millió éves gyantája) mellett több más helyen is előfordul borostyán. A kopál egy jóval fiatalabb, részben fosszilis többnyire a trópusokon előforduló gyanta, a kopálnak nem fejeződött be a polimerizációja a borostyánnal ellentétben. A kopál (copalli) név Közép-Amerikai eredetű, az ottani őslakosok áldozati szertartásokhoz (füstölőként) használták, később az európaiak festékekhez-lakkokhoz. A borostyán általában sárga, barna színű, de fehér sötétbarna, fekete, zöld, vörös és kék színben is előfordul. Dominikán és Indonéziában kék borostyánt is bányásznak, ezek színüket aromás szénhidrogéneknek köszönhetik (perilén). Lelőhelyek Baltikum (balti államok, Samland), Dominika, USA, Kolumbia, Madagaszkár, Ukrajna, Indonézia stb.