Az almandin nevét 1800-ban Dietrich Ludwig Gustav Karsten német mineralógus adta. Ennek a névadásnak egy kis előzménye is van. A név a délnyugat Törökországi Alabanda város nevéből származik, ahol már nagyon régen csiszolták az almandint. Először Kr. u. 77-ben Plinius Naturalis Historia című művében Carbunculus Alabandicusként említette, Albertus Magnus a 13.-ik században alamandina néven írt róla. Karbunkulus kőnek nevezték sokáig szinte az összes vörös színű követ. Az almandin a leggyakoribb gránát változat, a gránát csoport tagja, vas-alumínium szilikát. Általában metamorf palákban (csillámpala, kloritpala, agyagpala) fordul elő, de megtalálható gránitos pegmatitokban és torlatokban is. Tömeges szemcsés megjelenése mellett gyakran szép kristályokban (rombdodekaéder, trapezoéder stb.) is megjelenik. Jobb minőségű kristályaiból ékszereket készítenek. Magyarországon is előfordul a Börzsönyben kőzetben és patakok hordalékában. Lelőhelyek: Ausztria, Svédország, India, Srí Lanka, Madagaszkár, USA, Brazília, Mianmar, Ausztrália stb.).