Az adulár nevét 1780-ban Ermenegildo Pini (olasz pap, természettudós, matematikus, geológus, filozófus) adta a Svájci Adula-hegységben (Ticino, Tessin) lévő lelőhelye után. Az adulár a földpát-csoporthoz tartozó ortoklász változata, kálium-alumínium-szilikát ásvány. A holdkő is adulár, a rajta megjelenő fényjátékot (amely fehéres időnként kékes) adularizációnak nevezzük. Hidrotermális eredetű és un. Alpi típusú kőzetek repedéseiben található, gyakran klorit zárványokkal. Kristályai sokszor ál-rombos megjelenésűek. Lelőhelyek: Svájc, Olaszország, Ausztria, USA, India, Pakisztán stb.