Az achát a kvarcok nagy családján belül a kalcedon csoporthoz tartozik. Nevét amellyel először a görög természettudós Theophrastus írásában találkozhatunk, valószínű az ókori achates (ma Dirillo Szicília) folyóról kapta amely egy régi lelőhelye volt. Vulkáni gázhólyag üregekben többnyire gömbhöz vagy mandulához hasonló darabokban találják. Vágás és csiszolás után lehet igazán jól látni különböző koncentrikus sávokból összenőtt tömör vagy üreges (drúza, geoda) megjelenését. Vannak természetesen szép színes achátok is, de legtöbbször szürkés-barnás „unalmas” színűek, ezért gyakran színezik speciális eljárásokkal (különböző oldatokba merítés, savazás, hevítés stb.) általában az élénkebb színű darabok színezettek. Jelenlegi legnagyobb lelőhelyét a Brazíliai Rio Grande do Sul államban lévő Salto do Jacuí mellett (itt főként bazaltból és homokkőből fejtik az achátot) 1827-ben a Németországi Idar-Obersteinból érkezett kivándorlók fedezték fel. Mivel az akkoriban nagy drágakő-csiszolói hagyományokkal rendelkező Idar-Obersteini lelőhelyek kimerülőben voltak „kapóra jöttek” az új Brazil lelőhelyek, ahonnan 1834-ben az első achát szállítmányok el is indultak Németországba. Jelenlegi főbb lelőhelyei: Brazília, Mexikó, Uruguay, USA. Nagyon sok achátváltozatról beszélhetünk melyek egy része csak a nevében achát. Változatok (ismertebbek): Botswana achát, csillagachát, csipkeachát, dendrites achát, fa (ág) achát, fehér achát, kék csipke achát (csíkos kalcedon), kígyóachát, mohaachát, szemachát, tűzachát, vízachát (enhidrosz).